5. rész

5. rész:

Helloo drágáim.! <3

Szóval tegnap nagyon fáradt voltam már, így csak ma hoztam új részt, kárpótlásul ez egy kicsit hosszabb, mint a többi <3 Remélem jó hetetek volt. Olvassátok szeretettel, én megyek vissza tanulni :/ *Szeretem az olvasóimat* Sziasztok! :*

U.i.: új rész hétfőre várható <3

Ashton:

- Hé, Ash, kelj fel! – ébredtem a húgom hangjára, miközben szerencsére az ágyam azon részén ugrált ahol épp nem aludtam.

- Csak még öt percet Suzie! – morogtam a takarót a fejemre húzva.

- Nem lehet, a mama mondta, hogy el fogsz késni. Nem viccelek Ash, háromra ugrok. – mondta és éreztem, hogy egyre nagyobb lendületeket vesz ugrásaival. – Eeeegy! – újabb ugrás – Keeeettő! – újabb nagy lendület – HÁROM! – ugrott egy hatalmasat, miközben felültem és elkaptam a levegőben. Megölelgettem és lefektettem magam mellé.

- Na, most ki a nyerő? – kérdeztem tőle.

- Örülök, hogy felébredtél – bújt ki a szorításomból – ja, el is felejtettem mondani, itt van Rose. Csak azt mondta, hogy előbb én jöjjek fel.

- Micsoda? – vontam fel a szemöldököm – Suzie, miért nem szóltál hamarabb? – ugrottam ki azonnal az ágyból és már nyitottam is a szekrényem, hogy keressek egy pólót, amit rögtön magamra is húztam.

- Csak vicceltem – vigyorgott Suzie, miközben én már magamra rángattam a fekete farmerom, meg a zoknim is a fekete pólóm mellé – de legalább felkeltél.

- Te kis vakarcs! – mosolyodtam el, miközben láttam, hogy hátrál kifelé a szobámból – na, várj csak, elkaplak.

Azzal kiszaladt a szobámból, én meg a táskámat felkapva utánaeredtem. A lépcsőn leérve kétszer megkergettem az étkezőben direkt egérutat hagyva neki, majd elkaptam és megcsiklandoztam.

- Ashton, engedd el a húgod, mert kimelegedik és megfázik! – parancsolt rám anya – Örülök, hogy felkeltél. Suzie bevetetted a Rose dumát, amit mondtam?

- Igen mama – mondta mosolyogva az én drága kishúgom.

Lekaptam a szárítóról az egyik kockás ingem, eltettem a matek füzetem az étkezőasztalról (anya mániája átnézni a házim még most is) és már a cipőmet vettem az ajtónál, mikor közelebb jött hozzám apa.

- Elviheted a kocsit, ha szeretnéd – ajánlotta fel.

- Kösz, ha nem gáz, elvinném.

- „Nem gáz” – mosolyodott el. A balhé óta most először viselkedik velem kedvesen.

- Ma is lesz olyan énekórád, amire olyan édesen próbáltatok tegnap? – érdeklődött anyu.

- Lesz – köszörültem meg a torkom.

- Áthívhatnád Rose-t ma is. Olyan rendes kislánynak tűnik. – célozgatott anya.

- Aha, majd megkérdem. – intettem, majd felkaptam az autó kulcsait.

Kissé fáradtan ültem a volán mögött, mert tegnap egész este azon gondolkoztam, ami délután történt. Sosem találkoztam még Rose-hoz fogható lánnyal, pedig volt már dolgom párral. Ő viszont teljesen más. Mégis tetszik. Egész éjszaka forgolódtam, hiszen ezt a lány nem csak meghúzni akartam. Nem akartam elcseszni. Így legalább 2-ig azon gondolkoztam, hogy is hívhatnám el randira.

Az út a suliig kábé 20 perc kocsival. Pont annyi, hogy mikor meg kell állnom a pirosnál harmadszorra is, kissé kezdek aggódni, hogy elkések. Igazán sosem érdekelt, ha lemaradok 1-1 óráról, de ez most más helyzet. Az első órám irodalom volt, valamint a harmadik is. Rose mellett. Nem késhettem el. Zöldre váltott a lámpa én pedig beletapostam a gázba és behoztam a lemaradásom. Miután leparkoltam és kiszálltam a sulinál egy hosszú fekete hajú lány sétált oda hozzám.

- Szia, Ash! – köszönt úgy, mintha ezer éve ismerne. Végignéztem rajta. Magas sarkú cipőt viselt, valami latex nadrágot és mélyen dekoltált fekete felsőt egy bőrdzsekivel. Körmei feketére voltak lakkozva és száján erősen mutatott a vörös rúzs. Mivel láthatta az arcomon, hogy kissé megmozgat, amit látok, de nem igazán tudom őt hova tenni hozzátette – Madison vagyok.

- Szia! – eresztettem meg egy sármos mosolyt, majd a válla felett a távolban megláttam Rose-t és egyből lehervadt a vigyor a képemről. Madison is észrevehette és hátrakapta a fejét.

- Nos, látom, a szűzlányka érdekel. De ha valaki olyat keresel, aki igazán értene hozzád, keress meg – mondta, azzal a kezembe nyomott egy cetlit és eltipegett.

Begyűrtem a zsebembe a számát tartalmazó papírt és elindultam az épület felé, kissé gyorsabban, hogy utolérjem Rose-t, aki igencsak sietős tempóra váltott.

Rosalie:

Bella hozott el ma suliba, hiszen apu elvitte a kocsim vizsgáztatni. Mikor kiszálltam láttam, hogy Ashton már itt van, ahogy azt is láttam, hogy azzal a ribanc Madison-nal flörtölget. Bella már lelépett Oliverhez, meg a többiekhez, így nem volt, aki elrángasson, hogy ne álljak már tök bénán ott. Lepergett a szemem előtt mindaz, amit eddig Ashton-ról elképzeltem és mindaz, ami a valódi élete lehet (úgy látszik igaza volt a papának azzal kapcsolatban, hogy tartsam távol tőle magam.) Egy perc után kábé kapcsoltam és elindultam a suli felé. Ekkor észrevettem, hogy Ashton is közeledik, így sietősebbre vettem a lépteimet, mert nehogy már 5 perc alatt két csajt fűzzön be. Belöktem a suli ajtaját és egyből a teremhez mentem. Ott dühösen levetettem magam a padba és mire realizáltam magamban, hogy irodalom lesz, már minden másik hely foglalt volt, így biztosítottam magamnak egy órát biztosan Ash mellett. Szuper. Amint ezt megfogalmaztam magamban belépett a terembe. Mintha csak egy rugóra járna az agyunk fekete póló és nadrág volt rajta, valamint egy kockás ing, mint ahogy rajtam egy egyszerű fekete ruha, fekete bakanccsal és hozzá egy kockás ing a derekamnál megkötve. Mikor meglátott elmosolyodott, amire automatikusan bukfencezett egyet a gyomrom és nagyon szigorú tekintettel próbáltam magam elé bámulni, mintha csak valami érdekes lenne az egyébként üres táblán.

- Szia! – huppant le mellém mosolyogva.

- Hali! – intettem lazán és kinyitottam a füzetem. Mivel még nem vettünk semmit elég gázul nézhetett ki, hogy az üres lapot bámulom.

- Csinos vagy! – próbálkozott.

- Kösz!

- Mintha csak egy rugóra járna az agyunk – mondta és hallottam a hangján, hogy mosolyog – egyébként, azt megértem, hogy matekra jársz anyámhoz, na de hogy tanulj egy tök üres füzetből egy olyan órára, amiből az égvilágon semmit sem vettünk? Kifejtenéd ezt?

- Bocs, most nem.

Szerencsére épp bejött tanárnő, így elkezdődött az óra. Ha Ashton-nak van egy kicsi esze levette a múlt órán, hogy Mrs. O’Neill a legszigorúbb tanárunk, hiába csak a 30-as éveit tapossa. Attól, hogy leghátul ülünk, ez a nő a legkisebb sugdolózást is észreveszi, vagy meghallja. Úgyhogy miközben tanárnő Csehov életéről magyarázott nekünk, Ashton kinyitotta a füzetét és az első oldalra írt valamit, mintha jegyzetelne, majd kicsit elhúzta a kezét, hogy jobban lássam.

Alig várom a mai éneket. Le fogunk söpörni mindenkit! 
Mivel Csehovról már tavaly is szó esett és még a jegyzet is nálam volt, így egy pillanatra elszakítottam a figyelmemet a tanárnőről és odafirkantottam egy rövid választ a saját füzetem első oldalára.

Aha…
Ashton kissé meglepődött majd újra írni kezdett.

Na, mi a baj? Nem tetszik a dal? Vagy nem akarod előadni? Kereshetünk mást.
Nem… csak…
Csak?
És ekkor írtam le életem legnagyobb őrültségét.

Csak biztos van olyan lány, akivel szívesebben énekelnéd. Tudod, érzelmesen. Bár honnan is tudhatnád, hisz aki Madison-nal kezd az nem az érzelmekről híres.
És bumm. Ashton (nem viccelek) négyszer húzta át, amit elkezdett írni, majd sunyi mosollyal az arcán odavetett elém a papíron két szót:

Féltékeny vagy? 
Én? Én aztán nem. Miért lennék féltékeny? Arra a kis…?
Ash épp hogy elolvasta kicsengettek. Felállt és mielőtt távozott volna rátámaszkodott a székemre és odahajolt a fülemhez:

- Pedig nagyon úgy tűnik. Találkozunk harmadik órában – lökte el magát és kiment a teremből.

Egy ideig csak bámulta utána, majd megláttam Bellát, aki nekem integetett az ajtóból. A szekrényünkhöz érve beavattam a történetbe.

- Nyugi már, Rose, lehet, hogy csak megpróbálta őt is behálózni. Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni. Inkább arról mesélj, milyen volt a tegnapi randi! – húzta huncut vigyorra a száját.

- Nem randi volt! – bizonygattam, miközben kirángattam a tesi felszerelésem – Csak… próbáltunk – mondtam, miközben éreztem, hogy elvörösödöm. Átmentünk az öltözőbe.

- Egyébként, ha ennyire pimasz volt, mint ahogy elmesélted, miért nem szívatod meg egy kicsit? – kérdezte tőlem, miközben a vállig érő barna haját próbálta copfba rendezni.

- Mármint? – vontam fel a szemöldököm és segítettem neki.

- Most gondolj bele. Ááá, ne húzd! Szóval, gondolj bele, hogy ma nem esik, tehát tanárnő tuti kivisz minket a pályára. A pályára, ahol a fiúk órája is lesz. Tudod, hogy ha kint vagyunk, akkor csak a pompon lányokkal foglalkozik, mi meg felülhetnénk a lelátóra.

- Igen, és?

- Hát, kicsit flörtölhetnél Greg-gel.

- Az kizárt – húztam egy erőset a haján mérgemben. (Upsz!)

- Oké, azért ne tépd le a fejem – mondta és elindult kifelé a pályára.

Egyébként teljesen igaza volt, a tanárnő az első meccsre próbálta összeszedni a lányokat, azonban mi nem ülhettünk fel a lelátóra, hanem a fűben kellett nyújtanunk. Próbáltunk felsunnyogni, de nem sikerült, visszaültetett minket. Így hát nekiálltunk nyújtani. Mivel kisebb koromban a szüleim járattak tornára, nem okoz gondot egy spárga vagy egy cigánykerék, ahogy Bellának sem. 12 éves korunk óta (amikor jóban lettünk a suliban, mert előző nap láttuk egymást ugyanabba a táncstúdióba beiratkozni) legjobb barátnők vagyunk, így egy pillantásából kiolvastam, hogy közelebb akar menni a fiúkhoz, pontosabban Oliverhez. Mivel kb. 20 méter választott el a pálya azon részétől, ahol a fiúk fociztak kellett egy terv. Felálltam és vetettem egy cigánykereket. Majd még egyet. Bella is kapcsolt így mintha versenyeztünk volna végigcigánykerekeztünk az „úti célunkig”. Kimelegedve huppantunk le a kissé nedves fűre. Visszanéztem és láttam, hogy a tanárnő int, hogy látta mit csináltunk és nyugodtan pihenjük ki magunkat. Hát én is így gondoltam. Ha azt nézzük, akkor sem Bella, sem én nem vagyunk azok a felvágós lányok, de miután a srácok tíz perc után sem vettek észre minket, és tanárnő is már furcsán pillantgatott felénk, ismét elkezdtünk nyújtani. Na, most őszintén, melyik az srác, aki két rövidnadrágos, feszülős pólós, nem éppen ronda, spárgaszintű terpeszben ülő lányra nem figyel fel legalább egy pár másodpercig? Na, ugye. Így történt, hogy két srác egymásnak ütközött és az egyiknek elkezdett vérezni az orra, így az edző elvitte a gyengélkedőre, ami azzal járt, hogy a többi fiú is lement a pályáról pihenni egy kicsit. Oliver egyből a barátnőjéhez szaladt ki és mivel láttam, hogy Ashton engem néz, felkaptam egy vizet a mellettem lévő rekeszből és elindultam felé. Elmosolyodott. Én is. Aztán mellé érve lazán kikerültem és a mögötte álló Greg-nek adtam oda.

- Gondoltam, jól esne – mosolyogtam felé, miközben magamon éreztem Ash tekintetét. Légyszi, Greg most is szólj be valamit, mint máskor!

- Kösz, Rosie, bár mindketten tudjuk, hogy nem a foci izzasztott meg, hanem a terpeszed. – És talált. A szemem sarkából láttam, ahogy Ashton kissé félrebillenti a fejét. Gondoltam fokozom még egy kicsit.

- Na, én megyek is – simítottam végig a mellkasán, ami fúj, totál izzadt volt – majd később beszélünk – vigyorogtam felé, majd Ash-t kikerülve visszahuppantam a barátnőm mellé a fűbe.

- Szép volt, csajszi! – tartotta a tenyerét Bella, én pedig belecsaptam.

Tesi után visszamentem irodalomra. Ash csengetés előtt egy perccel ért be a terembe, gondolom addig mérgelődött. Hihi.

Ashton:

Tesin, amikor Rose odatipegett Greg-hez és eljátszotta az ájuldozó ribit, bevallom, egy kicsit ideges lettem. Na, jó, igazából az mentette meg a helyzetet, hogy zuhanyzás közben rájöttem, hogy ez valószínűleg csak válasz volt arra, hogy Rose látott engem meg Madison-t reggel a parkolóban. Szórakozottan mentem be órára és lehuppantam mellé. A tanárnő is hamar megérkezett.

- Nyissák ki a szöveggyűjteményt a 10. oldalon és olvassátok el a részletet!

- Basszus! – hallottam Rose hangját mellőlem.

- Hmm? – néztem fel miközben megkerestem a 10. oldalt.

- A szekrényemben hagytam a könyvem.

- Nem gáz, olvasd ezt.

Már majdnem végeztem a felével, amikor a tanárnő felénk sétált.

- Miss. James! Miért nincs könyve?

- Én… - dadogott Rose.

- Tanárnő kérem, sajnos még nem kaptam meg a könyveimet, és Rose volt kedves megosztani az övét velem – néztem fel ártatlan szemekkel.

- Értem, ez esetben ez kedves magától Miss. James, de többet ne forduljon elő! – mondta azzal tovább ment másokat terrorizálni.

- Köszönöm – nézett mélyen a szemembe Rose. Abban a pillanatban látszott rajta, hogy meg is bánta az iménti focipályás incidenst, de nem hagyhattam annyiban a dolgot.

- Ahhoz képest, hogy nem az érzelmekről vagyok híres, ez azért elég kedves tőlem. – mondtam és meg is bántam, mert a gyönyörű zöld szempárban azonnal megjelent a bűntudat.

A tanárnőnek még volt kedve kicsit rizsázni a részletről, amit elolvastunk, így ismét kinyitottam a füzetem, hogy írjak valamit Rose-nak, de mikor elkezdtem volna írni megbökött a könyökével. Gyorsabb volt.

Ne haragudj!

Akaratlanul is elmosolyodtam.

Miért haragudnék? Tudom, hogy sajnálod.
Felvonta a szemöldökét majd lefirkantott pár szót.

Igen? És mégis honnan?
Ismét elmosolyodtam, amit ő is látott, majd válaszoltam, pont akkor, mikor kicsengettek.

Láttam a szemedben.
Mikor láttam, hogy elolvasta felpattantam és a szekrényemhez mentem. Matekon a házit beszedte a tanár, így amíg ő azt javítgatta én az imént történteket elemezgettem. Törin végig a zöld bűnbánó szempár járt a fejemben, így nem igazán tudtam figyelni az 1. világháború okozta problémákra. Ebédnél Adammel meg pár sráccal ültem, aztán kémián már csak túlélni próbáltam azt a negyvenöt percet, ami elválasztott engem a nagyteremtől és Rose-tól. És végre kicsengettek. Az egész osztály felbolydult, mindenki a délutáni órájáról kezdett beszélgetni, miközben én összepacsiztam Adammel, akinek a kapcsolatai révén ma semmilyen órája nem volt. A szekrényemhez léptem és mikor kinyitottam láttam, hogy valaki beledobott egy cetlit.

„ Egyébként én is várom az éneket. Bár már biztos láttad ezt is a szememben ”
Akaratlanul is elmosolyodtam és sajnáltam, hogy töri óra után nem néztem bele a szekrényembe. Gyorsan bezártam az ajtót és már száguldottam is a nagyterem felé. Közben mindenféle lányok odaköszöngettek, meg pacsiztam néhány sráccal tesiről. Megláttam két csodálatos bakancsos lábat és gyorsan beértem.

- Hölgyem, elkísérhetném a nagyterembe? – fogtam meg a kezét úgy, mintha egy hercegnő lenne.

- Honnan tudja, hogy a nagyterembe készülök, uram. Talán látta a szememben? – kérdezte, majd összenevettünk és együtt mentünk tovább. Mielőtt beértünk volna megláttam azt a kis szőke kilencedikest, akit akkor vettek be énekre, mikor engem is. Greg-gel volt, és látszólag nem igazán tetszett neki a helyzet.

- Rose, várj egy kicsit – fogtam meg a karját és közelebb mentem hozzájuk.

- Ugyan, Stephie, csak gyere át, megnézünk egy filmet – vigyorgott Greg.

- De. én. nem…- dadogott a lány, ezek szerinte Stephanie.

- Greg, hagyd békén! – szóltam rá.

- Ne üsd bele az orrod kisgyerek!

- Greg, állítsd le magad – lépett mellém Rose, és Greg, mintha csak félne tőle, arrébb lépett a lánytól – Gyere, Steph! – szólt rá Rose, majd a lány hálás tekintettel követett minket a nagyterembe.

Rosalie:

Tök kedves volt Ash-től, hogy kiállt Steph mellett, legalább lesz még egy lány, aki innentől kezdve messziről elkerüli Greg-et. Lehuppantunk a puha, kékszínű székekre és miközben Ash szitkozódott Greg miatt én vázoltam a helyzetet Steph-nek. Szegény annyira megijedt Greg filmezés alatt értett cselekedetén, hogy alig bírt megszólalni. Megnyugtattam, hogy ha bármi van, szóljon nekünk, vagy csak legyen elutasító, mint ahogy én is vagyok. Mire a tanárnő megérkezett Ashton is befejezte a különböző, nyomdafestéket nem tűrő szavak használatát és segített megnyugtatni Stephanie-t. Ezek után a lány egy hatalmasat énekelt Josh-sal (az egyik másodikos srác). Josh általában a csapat rappere, így tök jól előadták Macklemore – Can’t Hold Us című számát. Mivel Idén sem lett több fiú, mint lány a csoportban, így Becky az osztálytársával Sandra-val énekelt egy duettet. Valamelyik Britney szám volt, de sajnos nem tudtam rá figyelni, mert mi voltunk a következők és eluralkodott rajtam a pánik.

- Úristen Ash, mi van, ha elrontom a szöveget? Többet kellett volna gyakorolnunk. – ingattam a fejem idegesen.

- Hé, nyugi – fogta meg a karfán nyugvó kezemet, amitől az egekbe szökött a pulzusom. – Menni fog, lesöprünk mindenkit.

Nem engedte el a kezem, amíg Mrs. Scott fel nem hívott minket a színpadra. Leültem a zongora mögé, Ash pedig, csakúgy, mint náluk, hozott egy széket, és leült mellém. Ránéztem. A szeméből tükröződött, hogy nyugodjak meg, amitől egy kicsit a kézremegésem is csillapodott. Elkezdtem játszani a dalt, ő pedig elkezdett énekelni. A teremben hatalmas csend volt, csak a zongora és az ő hangja hallatszott. Nem mertem a közönségre nézni, nem is igazán tudtam, végig Ash-t néztem. Mikor az én részem jött mélyen a szemembe nézett és így énekeltük végig a dalt. Az utolsó „I love you” után – nem viccelek – mindenki felállva tapsolt és a tanárnő legalább három percig csak azt hajtogatta, hogy „bravó” és hogy „Ez igen” meg hogy „Erről beszéltem”. Felálltam, Ash megragadta a kezem és meghajoltunk. Miközben a helyünkre értünk többen odaszóltak, hogy ez szép volt, meg hasonlókat, de nem igazán figyeltem rájuk. Óra végéig csendben ültem és próbáltam nem mosolyogni.

Miután tanárnő utunkra engedett Ashton odajött hozzám. Gondoltam beszélünk egy kicsit a duettről. De nem, tulajdonképpen nem volt mit beszélni.

- Hazavihetlek? Mondtad korábban, hogy a kocsidat vizsgáztatják.

- Azt hiszem, a szoknya és a motor nem jó párosítás – mosolyodtam el.

- Először is, a szoknya és a motor mindig jó párosítás, másodszor autóval jöttem. Na? Megtiszteltetés lenne hazavinni önt hölgyem – hajolt meg egy aprót előttem, amitől elnevettem magam.

- Rendben, csak kiveszek pár dolgot a szekrényemből.

- Elkísérlek.

A suli előtt összefutottunk Bellával, aki valószínűleg rám várt, de mikor észrevette, hogy nem vagyok egyedül csak odajött, megölelt és a fülembe súgta, hogy mindenképpen Skype-olnunk kell délután. Viszonoztam az ölelését és követtem Ashton-t a parkolóba. Tök cuki volt, kinyitotta nekem az ajtót, majd elindult. Mivel nem lakom túl messze a sulitól, nem volt hosszú út. A ház előtt álltunk meg és már épp készültem kiszállni, mikor Ash, megfogta a karom.

- Öhm… csak azt akartam kérdezni, hogy esetleg, szóval, ráérsz szombaton? – kérdezte tőlem.

- Megyek anyukádhoz, de utána maradhatok egy kicsit – mosolyodtam el.

- Szuper, akkor szombaton. – intett, én pedig kiszálltam a kocsiból.

- Bellának új autója van? –érdeklődött anya, mikor beléptem az ajtón.

- Nem, Bella és Oliver már korábban elmentek. Az egyik srác hozott el.

- Greg? – csillant fel anya szeme.

- Nem, egy srác énekről. Duettet énekeltünk és felajánlotta, hogy elhoz. De most megyek, tanulok, aztán Skype-olok kicsit Bellával. Vacsoránál találkozunk.

- Rendben szívem! – adott egy puszit az arcomra én pedig felsiettem a szobámba.

Természetesen semmit nem tanultam, csak két órán keresztül vinnyogtunk egymásnak Bellával Skype-on. Elmondtam neki mennyire fenomenális volt a dal meg, hogy Ash elhívott randizni, miután ezt kibeszéltük és letettük átnéztem a Csehov jegyzetet, utána akaratlanul is a mai „vázlatom” a füzetemben. Mosolyogva vacsoráztam (aminek a családom azonnal hangot is adott, anya meg egy: „fiú van a dologban”-nal lerendezte őket), zuhanyoztam és feküdtem le aludni…